A lakosztályban egy nő állt az íróasztalnak dőlve, arcáról feszültség tükröződött. Miközben az egész város a lefekvéshez készülődött, ő nagyon is ébernek érezte magát. Ujjaival idegesen kopogtatott a fa asztal lapon miközben végigtekintett a helységen.
Jobb oldalán bőr kanapé, és a hozzátartozó fotel állt pontosan a nagy képernyős fali tévével s kandallóval szemben. Előtte a padlót hófehér, most inkább szürke bársonyszőnyeg borította, makulátlanul minden porcicától mentesen. A falon semmitmondó képek gyümölcsöstálról, istállóról, és egy óriáskerékről. Az oda nem illő festményekből látszott hogy a gazdájuk nem díszből tartja őket, hanem a művészet szeretetéből.
A nő most maga elé pillantott, hatalmas kétszárnyú ajtó nyílt a folyosóra, két oldalán egy - egy cserepes növény állt fémállvány tokjában.
Bal oldalt két fehér ajtó nyílt közvetlenül egymás mellett, az egyik a fürdőszobába vezetett, a másik pedig feltehetően a hálóba. Az utóbbi ajtó résnyire nyitva volt, és bár fűtötte a kíváncsiság a hölgy mégsem indult el abba az irányba. Nem volt szokása kémkedni mások után, csak akkor hogyha nem ismerte jól az illetőt. Ám akire ezúttal várt, arra az életét is rámerte volna bízni, sőt gyakorlatilag éppen ezt tette.
Sóhajtva felegyenesedett, megkerülte a mahagóni asztalt, kihúzta a felső fiókot és elővett belőle egy szál cigarettát. Csodás estélyi ruhájának egyik rejtett zsebéből elővett egy öngyújtót, és meggyújtotta a szálat majd leült a hatalmas fekete bőrszékbe.
Éppen ebben a pillanatban kinyílt a hatalmas nyílászáró ajtaja, és fény lepte el a szobát majd egy férfi lépett be.
Hófehér öltöny viselt , fekete lakkcipővel. Haja zselével hátraigazítva, kezében egy összegöngyölt papírlapot szorongatott.
Egy pillanat alatt becsukódott mögötte az ajtó, és ő ezzel egy időben kigombolta a zakóját, és meglazította nyakkendőjét. Odasétált a széles asztalhoz, ledobta rá az iratot, és fel sem nézve ő maga is elővett egy szál cigarettát majd rá gyújtott.
A szobát körüllengte a csend, senki nem szólt egy szót sem a levegőben pedig érezni lehetett a növekvő feszültséget, és indulatokat. Végül a férfi törte meg a csendet.
- Helena. - nevezte meg a fotelben ülő nőt majd szívott egyet a cigarettájából, még mindig az asztallapot pásztázva.
Az említett személy, idegességében a kezében lévő csikket elnyomta majd beledobta a hamutartóba , és az asztalra csapott.
- Jeremy ne játssz velem! Mond meg mit kell tennem, menjek karanténba? Költözzek el az országból? - látszólag súlyos dolgokra számított mert a számára legrosszabb lehetőséget még nem is említette.
Ám nem kapott választ amíg a vele szemben álló el nem szívta a saját cigarettáját, és meg is szabadult tőle. Ekkor az kicsit gyűrődött papírlapért nyúlt, és kibontotta majd a nő elé csúsztatta aki még ugyanabban a pózban lehajtotta fejét és olvasni kezdte a szöveget.
- Nem tehettünk mást, a számodra legkötöttebb megoldást választottuk, és kénytelen vagy elfogadni ha jelent számodra valamit a munkád. - érdes hangjától szinte zengett a szoba annak ellenére hogy nem emelte meg egy oktávval sem.
Helena arcán verekedtek az érzelmek, ám hamar összeszedte magát, és pillanattal később már egy érzéketlen jéghideg maszk nézett vissza Jeremy - re. Újból helyet foglalt a székben két könyökével támaszkodott, ujjait összefonta. Egészen úgy festett mint egy főnök, aki éppen most akarja kirúgni az alkalmazottját, noha az erőviszony kettejük között éppen az ellenkezője volt.
- Szóval testőrt rendeltek mellém, egy ilyen jellegtelen szarság miatt. - hallatszott a jeges női hang. - Legközelebb ha megbotlok már a balesetire küldötök vagy mi lesz?
A belőle áradó gúny szinte marta a levegőt, a szemben álló férfinél pedig betelt a pohár. Ugyanazzal a pózzal nehezedett rá az asztalra mint az előbb beszélgetőpartnere, és végre a szemébe nézett.
- Ha te jellegtelen szarságnak nevezed azt hogy valaki kishíján megölt, akkor valami nagy baj van a fejeddel! - az ablakok beleremegtek a kiabálás okozta rezgésekbe, és egy pillanatra Helena is meglepődött, szavai elapadtak. Ám gyorsan magához tért, és folytatta az incselkedést.
- Csak egy rajongóm túlságosan szeret, nem tudom miért kell ezt annyira felfújni!
Jeremy ekkor elővette a telefonját, egy darabig nyomkodta majd a nő orra elé nyomta.
- Nos ez a te hűséges rajongód, az egyik tavaly általad kiirtott szövetkezethez tartozik.
A kép láttán Lena - t félelem fogta el, felismerte az egységes tetoválást, és a sebhelyeket. Most már tudta miért vannak úgy betojva a fejesek de a testőr fogadást még mindig helytelenítette.Ezt pedig a vele szemben álló férfi is tudta, mégsem volt hajlandó engedni.
- A védelmeződ már egy ideje ki van választva, a főnök csak arra várt hogy mikor lesz szükség rá, és itt az idő. - folytatta most már nyugodtabb hangon, a telefont visszahelyezte a zsebébe. - Holnap találkozol vele akár tetszik akár nem!
Ezután Jeremy,megfordult megigazította a zakóját, és távozott azon az ajtón amelyiken bejött.
Jessica szinte már gyerekesen, sóhajtva lehajtotta fejét az asztalra. Tudta hogy a férfi csak jót akar neki, hiszen évek óta ismerte, de őt is ismerte mindenki és tudták hogy nem bírja a kötöttségeket. Soha sem bírta, és most mégis rásóznak valami nagypofájú újoncot aki olyan nagymenőnek képzeli magát, és majd sipítozva reklamálni kezd ha esetleg magának próbálja meg kinyitni az ajtót.
Fejben mindennél rondább arccal, és ruhákkal látta el a képzeletbeli testőrét és mindeközben álomba merült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése